Egy kisváros anno… Szentendre szellemi arculata a századfordulótól a második világháborúig

„A századforduló válsága mintha érintetlenül hagyta volna Szentendrét. Békésen keveredik a település életében a falusias életvitel, szokásrend a kisvárosi nyüzsgéssel. Mintha a szél sem rezdülne itt. Csak hangulati képekkel lehet jellemezni: derű, nyugalom, béke. A fővárosból naponta háromszor is jön a ‘ködöt álló’ dunai hajó, a vicinálisnak itt a végállomása. Dezsőfi Ferenc érzékletes leírása kívánkozik ide: „Reggelenként hat órakor végigvonult a városon a tehéncsorda. A főtér környéki módos polgárházakból naponta kétszer is végighajtották legeltetni a libákat a Duna-parton, a sziget irányába. A város képéhez hozzátartozott az öreg dobos, aki élénk dobpergés kíséretében magyarul, németül és szerbül adta tudtul a lakosságnak a közérdekű híreket.” – így kezdi kultúrtörténeti esszéjét Végh Károly.