Szentendrei elégia

Vas István költeményét olvashatjuk ebben a kis kiadványban, melyeket 1940 és 1983 között írt. „Párbeszéd két ismeretlen között: És megint a rózsák. És megint a nyár. Még észreveszed? Egyre sűrűbben. Fut az év. És egyre rövidebb. Lassan kifogysz az időből. Kifogyok. No és mi lesz? Mi lenne? Az, amire azt mondják, természetes.”