Ta/lányok

Igaz és hamis történetek
Írta: Milosevits Péter
Viszlát, szomszéd, talán egy másik jelmezbálon – olvasom az időnként látható, időnként láthatatlan nő gyöngybetűs üzenetét. Vagy a szeplős csitriét, kantáros rövidnadrágban.
Aznap éjjel hiába hallgatóztam álomba merülve a nyitott ablaknál, a romos villában nem jelent meg senki, s tökéletes csend honolt a hegyek koszorújában megbúvó délszaki fjordban.